Bizonyára mindenkivel előfordult már az a jelenség, amikor egy nagyobb projekten dolgoztunk, hogy egy összetettebb résznél a hang elkezdett pattogni, sercegni és szaggatni. Most ennek megoldására fogok megmutatni néhány tippet.
Mindenek előtt azonban nézzük meg, hogy mi is ez a „recsegés” és miért fordul elő? Ez a recsegés az úgynevezett buffer underrun, vagyis aláfutás. A buffer eltárolja a hang adatokat, mielőtt azok el lesznek küldve a hangeszközre (hangkártyára). Ez teszi lehetővé a processzor számára, hogy ha időnként egy-egy intenzívebb feladatot kap, akkor több ideje legyen számolni és a hang lejátszása folyamatos legyen. Viszont ha ez a buffer „elfogy”, akkor a gépünk már nem tudja tartani az iramot a valós idejű lejátszással, így hallhatjuk a jól ismert recsegő hangot.
A jó hír azonban, hogy ha erre fordítunk egy kis figyelmet és energiát, akkor a gépünk fejlesztése nélkül is tudunk javítani a helyzetünkön.
Először is nyissuk meg az Options > Audio Settings menüpontot, és a Device pontnál a listából válasszunk egy ASIO driveres hangillesztőt. Alapértelmezetten választhatjuk az FL Studio ASIO-t, vagy az ASIO4ALL-t is. (Ez utóbbinál csakis az ASIO4ALL-t használó programnak lesz hangja, amíg az az adott program fut!)
Alatta a Show ASIO Panel menüpontra kattintva kiválaszthatjuk, hogy mekkora legyen a bufferünk mérete. Nagyobb buffer méretnél a megnövekszik a késés a hangban, ami mixingnél nem feltétlen zavaró, azonban egy élő felvételnél már problémákat okozhat. 10ms-nél rövidebb buffer idő nagyon megnöveli a CPU használatot és nem feltétlen hoz lényeges változást.
Az előzőekben leírtaknak feltétele, hogy rendelkezzünk ASIO támogatású hangkártyával, ennek hiányában (pl. a legtöbb alaplapi hangkártya nem ilyen) neki se álljunk zenét írni!
Még mindig az Audio Settings panelen a CPU résznél kapcsoljuk be a „Multithreaded generator processing” és a „Multithreaded mixer processing” lehetőségeket, így tud több processzor magot is használni az FL Studio.
Szintén a CPU panelen a Smart Disable lehetőséget érdemes bekapcsolni, majd ezek után a kívánt projektben a Tools > Macros > Switch smart disable for all plugins menüpontot választani. Ez ki fogja kapcsolni az összes olyan plugint, legyen az generátos vagy effekt, amely nem állít elő hangot, így spórolva a processzor kapacitásával. Ezt időnként érdemes újra lefuttatni, hogy az előző futtatás óta hozzáadott pluginekre is aktiválódjon.
Érdemes figyelnünk arra is, hogy ha 64 bites Fl Studiot használunk, akkor abba lehetőleg a pluginjeink 64 bites verzióit használjuk. (32 bites FL esetén 32 bites plugineket.) Így a DAW-unknak nem kell bridgelnie semmilyen VST-t, amivel szintén értékes CPU kapacitást spórolhatunk meg magunknak. (Bridgelt pluginenként átlagosan 1-2%-kal több processzort használunk fel, ami hamar összeadódik.)
A következő a Windows optimalizálása a programhoz. Először is az FL Studioban az Options > General Settings lapon nyissuk le az Advances panelt, ahol aktiváljuk a „Force high performance power plan” opciót. Ez minden programindításkor automatikusan átváltja gépünk energiagazdálkodását Teljesítménycentrikus üzemmódba. (Ez főként laptopoknál jelentős, ahol így a gép több áramot használ és gyorsabban merül, viszont sok esetben csak ez teszi lehetővé a munkát.)
További lehetőség a sávok freezelése, vagyis hangfájlba való exportálása. Ez kompromisszumos megoldás, de ezzel lehet talán a legtöbbet javítani a helyzetünkön. Ehhez a kiválaszott Playlist sáv baloldalán jobb klikkelünk, majd a Consolidate this track pont alatt kiválasztjuk a nekünk megfelelőt.
A másik módszer erre, ha a Picker Panelen a freezelni kívánt patternre jobb klikkelünk, majd a legalsó 2 lehetőség közül kiválasztjuk a nekünk megfelelőt. Bármelyikre kattintunk, ki tudjuk választani a renderelési lehetőséget, ahol érdemes 24 bites wav-ba renderelni, hogy ne veszítsünk értékes hangadatot. Amennyiben a Render and replace-t választottuk, az előbbi beállítások után a teljes Playlisten lecserélődik a pattern az éppen freezelt wav-ra.
