Iskolánk vezetőjét, Bakonyi Bálint-ot kérdezte Bánkuti Dani egy korábbi videóinterjúban, amit most itt teljes terjedelmében is el tudtok olvasni. A szoftverkezelés aránylag könnyen elsajátítható az interneten keresztül, viszont a további fejlődésre is alkalmas az online tanulás?

Mesélj kicsit magadról!

Öt évesen kezdtem gitártanulással foglalkozni, autodidakta módon, aztán billentyűzni. Nagyon sok hangszeren megtanultam játszani, de egyiken sem igazán jól.

Ez mit jelent egy 1-10 skálán?

Mondjuk ötös, bármit bármin le tudok játszani. Megvolt az első rock és metál zenekarom, majd triphop, és legutóbb világzene elektronikai fúzióval. A producerkedés 19 éve kezdődött. Az utóbbi 3-4 évben a popzenére álltam rá, bevallom, mert abban van a pénz. Jelenleg ez a fő bevételi forrásom.

Hogyan jött a tanítás, és az iskola?

Kb. 2008-ban indult, jöttek az első magántanítványok, elkezdtem oktatni egy-két embert, aztán egyre többen lettek. Az első vállalkozás nem jött össze, de aztán megszületett az Producer School.

Hogy lested el a trükköket, a dawok kezelését?

Az ezredforduló környékén, amikor belevetettem magam, internet is alig volt. Kellett találni valakit, aki ezzel foglalkozott, ami nagyon nehéz volt. Aztán volt egy CD mellékletes újság, abban adtak sample-eket, DAW-okat (pl. FastTrackert), de igazából mindenre magadtól kellett rájönni. Nem voltak tutorialok, leírások. Amit én anno 5-6 év alatt megtanultam, az most internet segítségével maximum 1-2 év.

Volt akkor tanfolyam vagy iskola, bármilyen oktatás?

Stúdióban volt lehetőség nézni, hogyan zajlik a munka, ismerősök révén, de kevés volt a stúdió is. Más idők voltak.

Mennyire volt nehéz a hardveres korlát?

Nehézség volt, de korlátnak nem nevezném. Ha lehetne én megszüntetném az egész internetes és digitális világot, és újra szalagra rögzítenék. Egyébként kölcsönmotyók voltak akkoriban.

Szerinted mennyivel könnyebb ma egy kezdőnek?

Egy bizonyos szintig könnyebb, onnan viszont nehezebb. A szoftvereket hamar meg lehet tanulni, és azokat a standardeket is el lehet lesni, amik egy-egy zenei stílusra jellemzőek, de könnyen lehet, hogy rosszul.

Hogyan látod, mennyire sok téves infóval találkozni, akár rossz tutorialok alapján?

Nagyon sok ilyen van és egyre több.

Itt jön képbe, hogy tutorialok vs. oktatás? Sokan kérdezik, minek oktatás?

Alapvetően két típusú ember van: van aki olyan, hogy képes videókból tanulni, van, aki nem. Ne felejtsük el azt a fontos tényt, hogy a tutorialoktól nem lehet kérdezni! Igazi tudásról akkor beszélhetünk, ha az illető nem csak megjegyzi a mikénteket, hanem meg is érti a miérteket. Ehhez sokszor kérdésekre van szükség, amit egy oktatónak fel lehet tenni, főleg, ha kis létszámú csoportban, vagy magánoktatásban vesz részt.

A manuál mennyire minősül tutorialnak?

Annak minősül, de kevesen szokták elolvasni, mert száraz. A tutorial is villant valamit, mutat egy-két dolgot, de a mögöttes dolgokat nem érted meg belőle. Ha valakitől tanulsz, megérted mit miért csinálsz, és ha megérted, rögzül is.

Nagyon fontos az oktató személye. Milyen szerinted a jó zenetanár?

Ha valaki tanár, tanári skillekkel kell rendelkeznie, úgy mint türelem, empátia, és értenie kell ahhoz, amit csinál. Sok tanár ért ahhoz amit tanít, de mindezt nem biztos hogy át is tudja adni. Fontos, hogy mindenképp szórakoztató legyen a személye, fel nézzenek rá a diákok folyamatosan kérdezzen, számon kérjen és visszacsatolást adjon.

Mennyire számít ha rossz tanárod van? Tudjuk, hogy egy jó vagy rossz tanár meg tudja szerettetni vagy meg tudja utáltatni az adott tárgyat. Amikor zeneoktatásról beszélünk mindenkinek a klasszikus konzervatórium és zeneiskola jut eszébe. Mennyire működnek az elektronikus zenében ezek a módszerek?

Életút, karrier, nagyon sok minden múlhat egy tanáron, tehát rendkívül nagy felelősségünk van az új generáció kinevelésében, példát és irányt mutatunk.  A hagyományos módszerek nem sokat érnek elektronikus zenei oktatásánál. A legjobb, ha a tanuló már rendelkezik zeneelméleti és hangszeres múlttal, ennek hiányában elég nehéz feladatunk van.  Szolfézs oktatáshoz például egy teljesen új módszertant kellett kidolgoznunk, ami kifejezetten szoftveres zeneszerzéshez kapcsolódik, gyakorlati központú, és rövid idő alatt elsajátítható. 

Lehet hogy a klasszikus zeneoktatás megutáltatja az emberekkel a zene valamely szegmensét?

Ha nem is megutáltatja, de mindenképpen korlátokat állít fel. Biztos mindenkinek van olyan ismerőse, aki a szolfézs miatt hagyta ott a zeneiskolát. A hagyományos zeneoktatás nem élmény központú.

Tudjuk, hogy az emberbe könnyen rögzülnek rossz mozdulatok, beidegződések. Tehát a hangszeres zenetanulásnál érdemes lehet nem autodidakta módon csinálni, nehogy rossz minták rögzüljenek?

Bizony. Főleg, hogy ma ugye versenyt futunk az idővel, mindenki azonnal akar mindent. Egy jó tanár eléggé le tudja redukálni a tanulási időt. Persze ez kétirányú folyamat. Sokan lusták, vagy csak rosszul mérik fel a tanulásra szánt időt, ezért rájönnek, hogy ez nekik nem fér bele az életükbe, nem tudnak heti minimum 10-20 órát a zenélésre fordítani.  Az, hogy az embernek legyen egy munkája, párkapcsolata, sportoljon stb. és ezek mellett zenéljen, az nem működik. Valamit mindenképp fel kell áldozni.

Vannak tipikus rossz beidegződések az elektronikus zenében?

Igen. A digitális rendszerekben már szinte korlátlanok a lehetőségeink, és ez fantáziatlansághoz, céltalansághoz, silány és unalmas produkciókhoz vezet. Sokszor találkozom azzal, hogy hiányzik a megfelelő munkastruktúra, vagy akár a teljes zenei koncepció. Mivel a legtöbb program, hangminta warez oldalakról ingyen elérhető, ezért sokszor nem is becsülik meg ezeket a zenei producerek.

Jó hogy szóba hozod! Mennyire hajlandóak az emberek a tudásért fizetni? Mekkora réteg van, aki hajlandó ebbe fektetni?

Egyre több. Azt gondolom mindig azok jutottak előre, akik hajlandóak áldozni erre, mert e nélkül nincs fejlődés, pedig sokan úgy vannak vele, hogy abba, amiből meg szeretnének élni, amiből pénzt szeretnének keresni, nem hajlandóak invesztálni.

Hol van az a pont, amikor az otthon autodidakta módon tanuló azt mondja, elmegy egy tanfolyamra?

Egyik eset, amikor több év után szembesül azzal, hogy egy darab befejezett zenéje sincsen, másik, amikor súlyos pénzeket fektetett eszközökbe, lehallgatórendszerbe, még sem lesz jobb a végeredmény.

Mi a tapasztalatod, mennyire fogadják el a klasszikus zenészek az elektronikus zenészeket?

A válasz egyszerű. Semennyire. De szerencsére ez is változóban, egyre gyakoribb az elektronika jelenléte az összes zenében.

Nem mennek utána, lusták, csőlátóak, vagy a média közvetít rossz képet?
Mindhárom egyszerre. Megtanulni normálisan zenét írni 6-8 év, nagyjából annyi, mint egy hangszeren jól megtanulni játszani. Ezzel sok klasszikus zenész nincs tisztában, mert más az érdeklődési körük. Sok világsztár is van, akit alulbecsülnek, például Lady Gaga vagy Justin Bieber, akik több hangszereken kiválóan játszanak és borzasztó profik. Sokan az imidzsből ítélnek.

Van tapasztod a külföldi zenei oktatásról?

Van. Itthon kevesebb hangsúlyt fektetünk a számonkérésre. Aminek az oka, hogy nincs egységes követelmény rendszer.

Sokan ingáznak akár vidékről, egyre többen komolyan gondolják, rájönnek hogy invesztálni kell ebbe. Rengetegen viszont nem azért mennek oktatásokra, mert újat mondasz nekik, hanem kizárólag a kapcsolatépítés miatt.

Bizony, nálunk is sok kapcsolat született, a tanárok és vendégelőadók is olyan személyek, akikkel érdemes találkozni. Ilyen például a NoNameLeft duó.

A tutorialok sokszor bevihetnek az erdőbe, nem tudod mennyire hiteles, ki csinálja. Hogyan lehet kiszűrni a rosszat, mi a tanácsod?

Többet is meg kell nézni ugyanabban a témában. Egymástól is sok infót össze lehet szedni, fontos a collab, egy közös fizikai tér.

Annak ellenére, hogy a 16 éves srácoknak nincs akkora tapasztalata, több idejük van kitapasztalni egy-egy szoftvert, és olyan funkciókat tudnak, amiket mi nem. Sokszor a fiataloktól is lehet tanulni.

Ezért is érdemes collabolni, sokat lehet tanulni, akár workflowban, trükköket, más szemléletet.

Van egy olyan elmélet, hogy nincs tehetség, csak belefektetett idő. Mi a véleményed erről?

Hát, hát... ez ennyire nem sarkítható le. Vannak istenadta tehetségek, például ha valakinek abszolút hallása van. A tehetségtelen ember rászánhat akármennyi időt, meg fog rekedni egy szinten. A szupertehetséges embernek is legalább heti 20 órát foglalkoznia kell vele, ahhoz hogy pár év alatt sikereket érjen el.

Másik megközelítésben, véleményed szerint, mennyire használja ki az ilyen ember az előnyeit? Nekem az a tapasztalatom, hogy ezek az emberek ellustulnak a saját tehetségükben, mert nem izzadtak meg érte.

Ezt nem mondanám. Szerintem a tehetség és a lustaság között nincs összefüggés.

A botfülű mennyire tudja fejleszteni?

Attól függ van-e akaratereje, és türelme saját magához. Neki sokkal tovább tart, annyi bizonyos.

De mindenki számára tanulható?

Igen, és ez nem csak a zenében igaz. Más az emberek befogadóképessége, agyi kapacitása, de ha van egy jó tanár, az is meg fogja tanulni, aki hülye hozzá. Jó példa erre a matek.

Végezetül a daw választás kapcsán, mit javasolsz? Nyilván nem lehet versenyeztetni, de mi a tapasztalatod, mik a trendek?

Jelenleg az Ableton a legnépszerűbb zeneszerkesztő szoftver. Vannak programok, amik más feladatra sokkal alkalmasabbak (pl. a Pro Tools keveréshez). Azzal kell dolgozni, ami az adott feladatra kifejlesztett program, és a legjobban kézreáll. Nem feltétlenül azt, amit a kedvenc előadónk használ. Ebbe a hibába nagyon sokan beleesnek.

Ha szeretnéd lerövidíteni a tanulásra szánt időt, szeretnél mielőbb piacképes zenéket publikálni és sikereket elérni, jelentkezz a számodra megfelelő képzésünkre, és lépj a következő szintre! További információk: https://producerschool.hu/kepzesek/

Forrás: magyarproducerworkshop