Úgy gondoltuk érdemes megosztanunk egy kedves tanulónk, barátunk, Kuti Kornél Kornwall történetét, amit a legtapasztaltabb DJ-k már sokan átéltek, a pályájuk elején lévők viszont még nem biztos. Igen tanulságos történet ez a lelkesedésről, kompromisszumokról, az önazonosságról. Kezdő DJ-ként mindenképp olvasd végig!

"Mint ígértem, megosztom veletek azt a történetet is, ami a karrierem elején egy rettentő fájdalmas pont volt, de a mai napig szívszorító rá visszagondolni.

 Mindenki vonja le belőle a saját tanulságát, én is megtettem. 

Nos, mikor haza kényszerültem Magyarországra, volt lehetőségem a szülővárosom főterén fellépni szilveszterkor. Nagyon készültem, tudtam, hogy nagy kihívás, mert zeneileg egy populárisabb vonal volt előttem, és más a közönség is.  De konkrétan egy Hooligans koncert után kellett színpadra állnom.  Na, és emellett volt még egy kis extra nehezítő tényező, ami miatt még jobban odatettem magam. Anyukám éppen a korházban töltötte szilvesztert, Ő onnan hallgathatott végig. 

Nos, hát előttem pár trackre beállt egy dj, aki úgymond átvezetett, és csak utána jöttem én. Életem egyik leghosszabb egy órája várt rám, de akkor még nem is sejtettem. Elindultam hát az én zenei világommal, de ebből is próbáltam egy picit azért kommerszebb hangzás vonalat hozni már, ami tőlem tellett akkoriban. Viszont szembesültem azzal, hogy az 1000 fős tömeg nagy része elkezdett fújni és kiabálni a színpadra, hogy "mi ez a fos, játszak már normális zenét, takarodj a színpadról." 

Itt volt gyakorlatilag három választásom: 1. Ott hagyom az egészet és megsértődve elsétálok. 2. Viszem tovább azt, amit én gondoltam, és nem foglalkozom ezekkel az emberekkel. 3. Ott van az előző dj esküvős pendrive-ja, amit ott hagyott, kvázi hasonló esetre. 

Pillanatok alatt kellett döntenem, miközben küzdöttem azzal is, hogy ne sírjam el magam a színpadon.  Megszületett a döntés, és arra jutottam, hogy én mégis csak azért vagyok itt, hogy ezek az emberek jól érezzék magukat. Így nyeltem egy nagyot és elkezdtem játszani a másik usb-n lévő zenéket. 

Amikor lejöttem a színpadról, azonnal rohantam az ott lévő barátaimhoz és édesapámhoz, akik ugyan folyamatosan dicsérték, de én tudtam, hogy ez nem én voltam.  Gyűlöltem az egész helyzetet minden egyes pillanatával. El akartam futni és bújni, ám akik maradtak, boldogok voltak, és ők is jöttek páran gratulálni. Nehezen, de amíg elsétáltam a barátaimhoz a házibuliba, megbirkóztam vele, és félretettem. 

Viszont, amikor másnap bementem anyuhoz, ő azzal fogadott, hogy hát ő ezt nem is érti, nem is én zenéltem.  Ekkor meséltem el neki történeteket. Nagyon haragudtam akkor magamra, meg igazából mindenkire is, az egész világra. Úgy éreztem, bele lettem kényszerítve egy olyan szituációba, amiről már az elején éreztem, hogy nem lesz jó, de hát a lehetőség az lehetőség. 

Később aztán rájöttem, illetve azt már viszonylag korán megértettem, hogy olyan helyre nem megyek többet zenélni, ami nem érzek magaménak. Tudom róla, hogy nincs ott keresnivalóm.  Aztán jött az a része is, hogy önazonosság. Rájöttem, hogy igazából magamra is nagyon haragudtam, és talán ez volt a még rosszabb benne. Haragudtam, mert nem volt elég bátorságom felvállalni magam. 

Mostanra ezek alapján megtanultam, hogy természetesen rugalmas vagyok a közönségemmel, de nem játszok olyan zenét, ami nem én vagyok, és vállalom azt, hogy márpedig én ez vagyok. Én így szórakozok, szórakoztatok. Remélem, nektek is annyira lesz hasznos ez a történet, mint nekem volt megélni. "

Köszönjük Kornwallnak az őszinte szavakat. Mennyivel másképp nézne ki Fb, az Insta és talán az egész világ, ha mindenki ilyen őszintén tudna nyilatkozni azokról a történésekről, amiben nem csak a jóság, szépség, menőség és gazdagság mutatkozik meg!

Reméljük valóban hasznos volt az ő története!
Karierrjében pedig további sikereket kívánunk neki, és az összes (arra érdemes) DJ kollegának!

Forrás: Facebook